A villamoson szúrtam ki. Hosszú, hamvasszőke haját többször is belefújta a szél a kanalas fagyiba, erre figyeltem fel. Cicanaci, lenge ujjatlan póló, drága napszemüveg, menő táska. Elszántan kanalazta a McFlurryt, hajtincsek ide vagy oda. A peronon tűnt fel megint. Megkérdezte a kallert, hogy a jegyéhez stimmel-e a vonat. Ahhoz, hogy előbányássza a jegyet, a...
Újfent munkába álltam. Környezet- és idegvédelmi okokból úgy döntöttem, vonattal járok be dolgozni. Jó döntés volt. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára egyben egy órám olvasni vagy kedvemre bámulni az embereket. Kisvárosi lepukkant pályaudvar. A két legforgalmasabb vágány között egy mindössze nyolcvan centis peron húzódik, mindenki inkább az állomásépület tornácán várakozik a régi betonvájdlingban...
Megvan az érzés, amikor fogalmad sincs arról, hogy mi van, de arról még kevésbé, hogy mi lesz? Hogy milyen kicsi krumpli vagy? Hogy rád tesznek egy csomó feladatot, mert a korodnak, végzettségednek köszönhetően felkészült vagy, pedig dehogy? Hogy látod, mindenki más királyul intézi az életét, Te meg mintha forró tűvel akarnál egy hisztis macska...
Nagymamám körülbelül akkor mehetett nyugdíjba, amikor én megszülettem, és mivel anyuval nem igazán jöttem ki, időm jelentős részét a nagyival töltöttem. Finom ebéddel várt iskola után, és ha befejeztem a leckét, nekiültünk römizni. Nagy zsugás volt, órákon keresztül vertük a blattot. Anyám is, én is késői gyerek voltam, vagyis a nagyi elég öreg volt...
Apámmal egymástól távol nőttünk föl, a szüleim kétéves koromban elváltak. Sok időt töltöttünk együtt, nyaranta hetekig nála lógtam a Balatonnál, máig ez az egyetlen hely, ahol otthon érzem magam. Kiskoromban apám vérre menő vitákat folyatott anyámmal, amíg kialkudta, mettől meddig lehetek nála. Rogyásig pakoltuk a Wartburgot a ruháimmal, a könyveimmel, a naplómmal és Málnamacival...
Veszprém, posta, álmos délután. Egy ember áll előttem az ablaknál, igaz, hogy legalább tíz borítékot ad fel, céges könyveléssel, szóval van időm mindenre. A férfi kb a mellemig ér, de amit vertikálisan elbukott, horizontálisan abszolút behozta. Kedves krumpliorra van, pont ilyennek képzelem Tuskó Hopkinst. Ráérősen beszélget az ötvenes postás hölgyeménnyel, láthatólag gyakori kliens itt....
Széttaposott közhely, hogy az embernek két élete van. A második akkor kezdődik, amikor rájön, hogy csak egy van. Nálam ez nem igazán így van. Harsogó fiatalságomban biztos voltam benne, hogy egy csomó minden lehetek még. Nem, nem balerina, vagy vadakat terelő juhász. Nem mesterségeket, hanem életeket akartam élni. Hittem, hogy leszek még indián óvónő...
Még utólag sem tudom megmondani, mikor és mitől ment tönkre a kapcsolatunk. Mióta eszemet tudom, csak két állapotban láttam: aludt, vagy részeg volt, ezek közül pedig egyik sem ágyaz meg az ideális anya-lánya kapcsolatnak. Sokszor berágtam rá. Gyáva lelkem egész életemben arra vágyott, hogy egyszer, csak egyszer összegyűjtsem a bátorságomat, és elordítsam neki, mit...
Tesco, nagybevásárlás. Már az érkezésnél megnyugodtam, hogy kicsiny országunk nagyon rendben van, mert a családok számára fenntartott parkoló dugig tele volt. A családi batárok mellett két gyönyörű, kétüléses sportkocsi is parkolt. Még hogy kevés a GYED! Ugyan kérem, egy kis spórolással simán össze lehet hozni egy jobb verdát. Gyorsan végeztünk a bevásárlással, irány a...
Sorban állok a postán, másfél éves lányom fontoskodva tesz-vesz. Előttem álló néni kedvtelve nézi, majd jön a kérdés: – Kislány vagy kisfiú? Oké, tekintsünk el attól, hogy szerintem a lányom gyönyörű és nőies. De aznap rózsaszín nadrágban, fodros zokniban és helókittis pólóban toltuk, szóval szerintem szél ellen töksötétben látszik, hogy ő nőci. – Lány...
