Gyermekkoromban anyám szigorúan tiltotta a könnyűzenét, így amikor általánosban az osztálytársnőim azon veszekedtek, melyik fiúbanda melyik tagjába menő szerelmesnek lenni, én Chopin-keringőkre írtam a leckémet. Volt egy ósdi kofferlemezjátszóm, azon hallgattam, amit csak találtam otthon, kivétel nélkül mind klasszikust.
Talán tizenhárom voltam, amikor apámtól megkaptam életem egyik legeslegjobb karácsonyi ajándékát, egy walkmant. Hallgatnivaló kazettám nem lévén anyám cuccai között kezdtem turkálni. Egyetlen, felirat nélküli példányt találtam. Átcsempésztem a szobámba, és este, a takaró alatt életemben először megnyomtam a lejátszás gombot. Úgy vert a szívem, attól féltem, anyu meghallja a fal másik oldalán. Egy sosem hallott dal induló akkordjai szólaltak meg a fülemben, és én a titokkal hatványra emelt hormondömpingben olyan izgatott és boldog voltam, mint talán soha életemben. Egyszerre nevettem és sírtam a paplan alatt. Végighallgattam az egész oldalt, talán 5-6 szám fért rá, és mindegyiknél azt éreztem, hogy végre kipillanthatok egy ablakon, és láthatom odakinn a csodaszép, fényes, színekkel és szerelemmel teli világot.
Telt-múlt az idő, tanultam, dolgoztam, utaztam, férjhez mentem, elváltam. Soha nem jött szembe egyetlen szám sem a kazettáról, pedig már azt és akkor hallgattam, amit csak akartam. Nem is gondoltam rájuk egyszer sem, nem éltem meg hiányként, vagy ilyesmi. Viszont amikor pár éve egy balatoni kávézóban üldögéltem, a hangszóróból ugyanazok a gitárakkordok kúsztak elő, mint akkor régen. Elsüllyedt a világ, eltűntek az asztalok és a pincérek és én újra izgatott kislány lettem. Dörömbölő szívvel néztem körül, rettegtem, hogy valaki kikapcsolja a zenét, mielőtt még rájövök, hogy mi volt az. Megfejtettem a címét, és utána szépen lassan, évek alatt a többi számét is arról a bizonyos kazettáról. A legutolsó talán két hete lett meg.
Nem számít, hányszor és hol hallgatom, ez a néhány dal mindig elrepít abba a múltba, ahol egy gesztenyeforma kislány titokban volt kénytelen kamaszodni és a zene vette a szárnyai alá.
2020.04.21.
Örülök, hogy ismerhetlek (ismerlek… 🙂