Pár napja, nem is tudom, milyen indíttatásból, megkérdeztem a lányomat, milyennek lát engem. Azt felelte: boldog, ölelős, puszilós, főzős, kiabálós, dolgozós. Viszonylag elégedett voltam a felsorolással. Persze, jobb lett volna, ha a kiabálós nem lett volna ott, de hát néha elszakad a cérna, bevallom, és megemelem a hangom. Tanulságos, hogyan látnak engem a gyerekeim....
Amikor épp nem vagyok feszült, nagyon érdekel, más emberek hogyan látják a világot, egy adott szituációt, bármit. Nyilván, ha éppen vitatkozom azzal a valakivel, nem mindig tudok ilyen higgadt lenni, de amint lezártam magamban a vitás kérdést, máris felébred bennem a tudományos kutatók szemüveges kíváncsisága, vajon a másik mit lát, mit érez és főleg...
Mielőtt megszülettek a gyerekeim, sok izgalmas, gyönyörű helyre eljutottam túrázni a világon. Így voltam Indiában (erről már meséltem), Skóciában (erről is), Korzikán, Lappföldön – ezekről még biztosan hallotok majd. Minden túrára úgy mentem, hogy senkit sem ismertem a csapatból, és rengeteg érdekes embert ismertem meg. Az érdekes szó itt tényleg mindent takar, mert hazudnék,...
Kávés családba születtem. Apám, anyám, nagyszüleim mind nagy tételben fogyasztották a fekete nedűt. Ünnepi ebéd és hétköznapi, gyorsan belapátolt főzelék egyaránt elképzelhetetlen volt esemény utáni ital nélkül. Kiskoromban természetesen tilos volt a cucc, ennélfogva roppantul kívánatos is. Talán öt-hat éves lehettem, amikor belekóstoltam. Akkoriban cukrozott sűrített tejjel itták a nagyiék, és ha hibátlanul el...
