Múlt szombat este eltökéltem, hogy csodamami leszek, és a gyerekekkel sütünk házikekszet, pont olyan finom vajas-omlósat, amit én is a nagyival anno. A pöttömök csillogó szemmel sorakoztak mellettem, a fiam rutinosan hozta a hokedlit, hogy felérje a pultot, a lányom pedig magától értetődő mozdulattal mászott fel az étkezőasztalra, hogy a tálalóra könyökölve jól lásson mindent.
Elővettem az omlósság tekintetében kulcsfontosságú vajat, de hideg volt, így betettem a mikróba melegedni kicsit. Kimértem a hozzávalókat, liszt, cukor, tojás, sütőpor. Kevertem, magyaráztam, mosolyogtam, nem zavart, hogy mindketten holleanyósat játszva két kézzel hintették a lisztet a konyhában. Élveztem az egészet, boldogság volt velük lenni, jó volt azt érezni, hogy végre pont olyan ügyes vagyok, mint a nagymamám. Begyújtottam a sütőt, és miközben betettem az első adagot, csorgó nyállal elképzeltem, milyen lesz beleharapni az első, kalákában gyártott vajassütibe. Mégiscsak lehet belőlem normális anya, nem vagyok én akkora lúzer, könnyebbültem meg.
A kicsik vetési varjakként keringtek a sütő körül, amint kijött az első adag és ehetőre hűlt, már kóstoltuk is. Kőkemény volt, alig bírtam beleharapni. A fiam kitartóan küzdött a saját maga által gyártott dínóalakkal, semmi nem zavarta meg az áhítatát. Semmi baj, mondtam magamnak, biztos túlsütöttem, a következő tepsit majd hamarabb kiveszem.
Megterítettem a vacsorához, megígértem, hogy ha esznek valami rendeset, utána annyi kekszet tömhetnek magukba, amennyit csak akarnak. Elkészült a második adag is, direkt világosabbra hagytam. Megnyomogattam, de nem volt meggyőző. A tökéletlen végeredmény ellenére még mindig elégedett voltam, mert a kicsikkel közösen sütni valami finomat, az olyan reklámos-beérkezettanyás, amilyen mindig is lenni akartam. A gyermekeim kölyökkutyaszerű boldog rágcsálását látva pedig az egész világot át tudtam volna ölelni.
Magasröptű gondolataim akkor érték el a sztratoszférát, amikor a vacsorához tejet akartam melegíteni. Kinyitottam a mikrót, és megtaláltam benne a házikeksz omlósságának tekintetében kulcsfontosságú, pont megfelelően temperált vajat.
