A mi családunkban nem volt autó, budapesti lakosok révén békávéztunk, és ezen a gyakorlaton felnőve sem láttam értelmét változtatni, hiszen a fővárosban való autókázás szerintem egyenesen a neurológiára vezet. Csak akkor lett kocsim, amikor vidékre kerültem, ráadásul gyereket is szültem és már nem egy retiküllel, hanem háromnapos túlélőfelszereléssel indultam neki egy laza délutáni sétának a tóparton.
Autótulajdonosként vettem észre, hogy a verda elképesztő varázserővel bír. Aki benne ül, úgy érzi, saját univerzuma van, mások számára láthatatlan és hallhatatlan. Ebből sok vicces dolog kerekedik, én leginkább énekelni szoktam vezetés közben. Rólam tudni kell, hogy nagyon, nagyon szeretnék úgy énekelni, mint Ella Fitzgerald vagy Christina Aguilera és állati jó érzés elképzelni, hogy nekem is pont úgy menne, mint nekik, ha megpróbálnám. Csakhogy itt a bökkenő. Képtelen vagyok megpróbálni, mert ha éneklésközeli helyzetbe kerülök, az első taktus után elszorul a torkom és krokodilkönnyeket kezdek hullatni, halálra rémítve az addig jóindulatúan várakozó közönséget. Nem tudom, mi ez és honnan jön. Sokszor nekifutottam már, de nem tudok túljutni az özönvíz-fázison.
Szívesen mondanám, hogy az autóban más a helyzet, de nem. Pontosabban félig. Ugyanúgy bőgök, viszont egyáltalán nem érdekel. Bekapcsolom valamelyik kedvenc dalomat és teli torokból énekelek. A legtöbbnek már tudom a szövegét és a fantáziámban pontos forgatókönyv is van, kivétel nélkül velem a főszerepben, ahogy varázslatosan, dögösen, rabul ejtően szól a hangom, nem vagyok zavarban, mellesleg gyönyörű is vagyok és mindenki totál kikészül tőlem.
Tulajdonképpen így, kívülről szemlélve a dolgot vicces, hogy egy fémkaszni és egy jó minőségű autórádió milyen messze képes repíteni a valóságtól, és hogy ennyi elég ahhoz, hogy olyan felszabadult legyek, mint egyébként soha életemben. Hát persze, mert senki sem lát. Csak az a száz ember, aki naponta szembejön velem, vagy megáll mellettem a piros lámpánál és értetlenül nézi, hogy ott, abban a szürke verdában egy hülye liba torkaszakadtából énekel és ömlik a könnye.
