Nemsokára kezdődik nem messze tőlünk az Open Road Fesztivál. Aki esetleg nem vágja rögtön, segítek: rengeteg hosszú hajú, fejkendős, tetovált, bőrszerkóba csomagolt pasi parádézik majd óriási Harley-Davidson motorokon. Én is tervezek menni, szeretem az őket körülvevő szabadságszagot.
Nem voltam ám mindig ilyen vagány, régen rettegtem tőlük. Sokáig hittem, hogy a rendes ember vasalt nadrágot és inget visel, rövid haja van és semmiképpen sincsen tetoválása. Bárkin megláttam egy tetkót, szinte vártam, hogy leordítja a hajamat, elrabolja a pénzemet és utána feldarabol.
Aztán újonc koromban, egy forró nyári napon a munkahelyemen el kellett mennem egy raktárba, ahol addig még sohasem jártam. Beléptem és a pultnál egy velem egyidős, kigyúrt srác ült, atlétatrikóban. Egy tenyérnyi szabad felület sem volt rajta, a bőrén egymást érték a kifolyt szemgolyójú betört koponyák, halált hozó törzsi jelek, meg mit tudom én még mik. Azt már meg sem említem, hogy hosszú haja copfba volt kötve, szemöldökében pedig hatalmas piercing villogott.
Nyeltem egyet, kezemben megremegett a cetli és gondolatban elbúcsúztam mindenkitől. Reszketeg hangon bemutatkoztam, elmakogtam, hogy mit szeretnék és védekezőn tartottam magam elé az igénylő nyomtatványt. A srác felpattant, köszönt, elvette a papírt és hozta, amit kértem. Amíg adminisztrált, alábbhagyott bennem a rettegés és észrevettem, hogy gyönyörű szeme van. Ilyen szemmel nem lehet bántani. Összehaverkodtunk. Nála szelídebb, kedvesebb, szeretnivalóbb fiút nem ismerek, máig az egyik legjobb barátom.
Mostanra már több tetovált embert ismerek, és egyre inkább látom, hogy minden rajz egy történet, fájdalom, feldolgozott vagy feldolgozhatatlan emlék. Ha rákérdezek, gyakran el is mesélik a sztorit. Szó sincs arról, hogy ők rosszak, vagy nincs lelkük, inkább, hogy akkora van nekik, hogy kilóg. Ehhez jönnek még a kötelező kellékek, koponyák, fegyverek, láncok, sarkantyúk, kiskutyám farka… Mindent megpróbálnak, hogy ijesztőbbek legyenek, a végén már úgy néznek ki, mint a kamasz plüssmackó, amelyik betépve beszabadult egy jelmezkölcsönző szadomazo részlegébe. Jó fejek, érzékeny lelkű, kedves emberek, nagyon bírom őket.
Nekem is van tetoválásom. Történet is van hozzá, talán egyszer majd elmesélem. Nekem is van lelkem és az se fér be a helyére.
