Egy barátnőm megkért, hogy tartsak fényképes élménybeszámolót az indiai utamról, és ahogy ezen pörgött az agyam, ezernyi emlék elevenedett meg bennem. Emlékszem, az egyik templom külső udvarán odajött hozzám egy férfi nyakig zavarban és megkérdezte, készíthet-e közös fotót velem, mert annyira fehér a bőröm, amilyet még sohasem láttak. (Első info rólam: kreol vagyok.) A közös fotó után kellett még egy, a gyerekeivel, aztán még egy a nagybátyjával is. Kipróbálhattam, milyen ufónak lenni.
Az egyik szálláson be lehetett nevezni ájurvédás masszázsra. Naná, hogy mentem. Tudjátok, itthon milyen egy masszázs… Levetkőzünk, a fehérnemű marad, aztán lepedőbe vagy köntösbe burkolódzva odalopakodunk a masszázsasztalhoz, felfekszünk hasra, addig a masszőr elfordul. Aztán amikor munkához lát, letakar, és csak az az egy cupák fedetlen, amit épp dögönyöz. Valami ilyesmire számítva vonultam le én is a kijelölt szobába. Még egy info rólam: rettentő szégyellős vagyok.
Tágas szobába léptem. Középen ott állt a masszázsasztal, amely leginkább egy homorú, fa ebédlőasztalra emlékeztetett. Odasétáltam, de integettek, hogy csak egy akasztó van, az ajtón, oda tegyem a köntösömet. Totál meztelenül kellett odavonulnom az asztalhoz, már itt majdnem meghaltam zavaromban. Felfeküdtem hasra, elterültem a csúszós asztalon, mint a béka. A nők – ketten voltak – mosolytalan arccal mutatták, hogy forduljak meg. Hanyatt szenvedtem magam, de az olajos fán minden voltam, csak elegáns nem. Végre megkezdődött a masszázs. Az egyik nő az ujjai hegyével elkezdett egyre nagyobb köröket leírni a köldököm körül. Harmadik info: csikis vagyok. A második mozdulatnál már vinnyogtam a röhögéstől és még kínosabb volt, hogy nekik arcizmuk sem rezdült.
Ketten masszíroztak egy órán át, nagyon finom volt. Közben végig beszélgettek egymással malajálam nyelven. Azon morfondíroztam, mi van, ha engem cikiznek. Erőteljes mozdulataiktól ide-oda csúszkáltam a síkos asztallapon, mint egy csirkemellfilé. A masszázs végén újra hanyatt kellett fordulnom. Újrakezdték a körözést a köldököm körül és amikor minden, továbbra is meglévő zavarom ellenére ismét vihorászni kezdtem, végre ők is elmosolyodtak. Komoly dolog ez, kérem.
