Életünk folyamán egy rakás hasznos és haszontalan tudást összeszedünk, hol önkéntesen, hol nem. Megtanítanak minket számolni, írni, olvasni, ismerjük a szögfüggvényeket, Kanada vízrajzát és a kén izgalmas tulajdonságait, még akkor is, ha mondjuk akvarellfestőként akarjuk leélni az életünket és soha egyik információra sem lesz szükségünk.
Vannak viszont azok a dolgok, amelyekre nem készít fel az iskola, mert úgyis tudjuk, belenövünk, von Haus aus látjuk… De ha valamiért pont annak az apróságnak az átadása kimaradt, akkor felnőttként elég vicces felismerésekben lehet részünk. Én például huszonöt éves koromig azt hittem, hogy a verda ugyanolyan autómárka, mint az Opel vagy a Toyota. Mindenki magyarázta, hogy van egy új verdája, stb, én meg okosan bólogattam. Aztán egyszer sétáltam a városban és a társaságomban valaki felkiáltott, hogy nézzétek, de klassz verda! Én meg rávágtam, hogy de jó, muti már, milyen a logója? De nem csak én vagyok ilyen mafla, egy barátom mesélte nemrég, hogy most, felnőtt férfiként tudta meg, hogy a tarhonya nem a fán nő. Ki gondolta volna.
Azért jutott eszembe mindez, mert tegnap ismét megvilágosodtam. Tudjátok, a fogkrémek, tusfürdők, ilyesmi cuccok szavatossági idejét úgy jelzik, hogy van egy piktogram, egy kinyitott kupak és alatta egy szám, meg egy M betű, amely – mint rájöttem – azt jelenti, hogy a kinyitástól számítva hány hónapig használható. Egészen tegnapig, 45 boldog éven át meg voltam győződve arról, hogy ez a rajz azt jelenti, hogy ha szépen, hosszan kinyomom a fogkrémet, akkor az X méter hosszan terülne el a folyosón. Magamban mosolyogva gratuláltam a hozzám hasonló, gyermeklelkű cégeknek. Egy csodával kevesebb.
