Pár napja, nem is tudom, milyen indíttatásból, megkérdeztem a lányomat, milyennek lát engem. Azt felelte: boldog, ölelős, puszilós, főzős, kiabálós, dolgozós. Viszonylag elégedett voltam a felsorolással. Persze, jobb lett volna, ha a kiabálós nem lett volna ott, de hát néha elszakad a cérna, bevallom, és megemelem a hangom. Tanulságos, hogyan látnak engem a gyerekeim....
Amikor épp nem vagyok feszült, nagyon érdekel, más emberek hogyan látják a világot, egy adott szituációt, bármit. Nyilván, ha éppen vitatkozom azzal a valakivel, nem mindig tudok ilyen higgadt lenni, de amint lezártam magamban a vitás kérdést, máris felébred bennem a tudományos kutatók szemüveges kíváncsisága, vajon a másik mit lát, mit érez és főleg...
Mielőtt megszülettek a gyerekeim, sok izgalmas, gyönyörű helyre eljutottam túrázni a világon. Így voltam Indiában (erről már meséltem), Skóciában (erről is), Korzikán, Lappföldön – ezekről még biztosan hallotok majd. Minden túrára úgy mentem, hogy senkit sem ismertem a csapatból, és rengeteg érdekes embert ismertem meg. Az érdekes szó itt tényleg mindent takar, mert hazudnék,...
Kávés családba születtem. Apám, anyám, nagyszüleim mind nagy tételben fogyasztották a fekete nedűt. Ünnepi ebéd és hétköznapi, gyorsan belapátolt főzelék egyaránt elképzelhetetlen volt esemény utáni ital nélkül. Kiskoromban természetesen tilos volt a cucc, ennélfogva roppantul kívánatos is. Talán öt-hat éves lehettem, amikor belekóstoltam. Akkoriban cukrozott sűrített tejjel itták a nagyiék, és ha hibátlanul el...
Egyedül Érdekes figyelni, hogy az egyedüllét fogalma hogyan változik az évek során. Kisiskolás koromban sok időt töltöttem egyedül a lakásban, de ez nem zavart, sőt, örültem neki. Kerestem magamnak egy jó könyvet meg némi nassolnivalót és már húztam is a képzelet világába, az sem tűnt volna fel, ha kipakolják mellőlem a lakást. Csak akkor...
Életünk folyamán egy rakás hasznos és haszontalan tudást összeszedünk, hol önkéntesen, hol nem. Megtanítanak minket számolni, írni, olvasni, ismerjük a szögfüggvényeket, Kanada vízrajzát és a kén izgalmas tulajdonságait, még akkor is, ha mondjuk akvarellfestőként akarjuk leélni az életünket és soha egyik információra sem lesz szükségünk. Vannak viszont azok a dolgok, amelyekre nem készít fel...
Világjáró korszakomban Skóciában is megfordultam. Csodálatos vidék, elképesztően vadregényes. Hatalmas, zöld hegyek, patakok, szürke kövek, fehér bárányok és ezek permutációi, ameddig csak a szem ellát. Ha az ember elengedi a vágyat, hogy megpróbáljon kommunikálni az ottaniakkal, akkor az egyik legideálisabb hely a világon. A skótok által beszélt nyelvet leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor...
Régebben azt gondoltam, hogy anyának lenni a világ legkerekebb dolga. Mármint személyiségileg és életvitelileg. A világ egy védett zug, hiszen az újdonsült, boldog anyukának nincs más feladata, minthogy arcán angyali mosollyal lesse a ded minden mozdulatát. Ennél nincs is nemesb és boldogítóbb feladat, ugye? Aha. Kezdetben vala az újszülött gyermekem. Kerek önmagamból kinövesztettem egy...
A szüleim csak nagyon rövid ideig voltak együtt, ebből kifolyólag kevés jót mondtak egymásról életem során. Kellemes, közös emlékekről szinte egyáltalán nem is hallottam. Ha miattam kénytelenek voltak találkozni, sarkvidéki korrektséggel társalogtak egymással. Egyszer, kamaszkoromban apu jókedvűen megkérdezte anyut, emlékszik-e még rá, hogy mi volt Allah századik neve. Anyu nevetett és nem szólt semmit,...
Az úszás a kezdetektől jelen volt az életemben. A nyarakat születésem óta a Balatonnál töltöttem, a strandon elég hamar elboldogultam a kutyaúszással. Később jártam edzésre is, ott elég rendesen megtanítottak mindenre, a pillangót kivéve. Az valahogy kimaradt, máig is, ha megpróbálom, elsüllyedek, mint a nyeletlen fejsze, de most nem erről szeretnék mesélni, az a...
